- Nya, ez megvan. Kész. Csak megcsináltuk. - dőlt hátra a székében Zico és kezeit a tarkójára tette
- Igen, hála az égnek!
- Remélem a srácoknak is tetszik.
- Azt én is. Nagyon. 7 óra munka után nem csak a dalt fújom kívülről, de azt is, hogy mit csinálok velük ha nem tetszik.
- Kezdjek félni? Gyere, mielőtt megjönnek és meghallgatnák mutatok neked valamit.
- Mit?
- Nem mindegy? Gyere! - nyújtotta a kezét
- Oké, akkor mindegy. - és hirtelen elkezdte húzni a kezem
Leírhatatlan, olyan lágy, mégis kemény határozott keze van. Teljesen megnyugtatott. Minden stressz elszállt pedig csak a kezem fogta. Persze belül bizseregtem és imádtam a percet. Mindezt addig amíg ki nem léptünk a tetőre. Úgy megijedtem. Szerintem eltörtem a kezét úgy szorítottam a félelemtől. Nem vagyok tériszonyos...... de féltem. Pedig teljesen megbíztam benne.
- Hééé, Min-hee, mi a baj?
- Félek! - csuklott el a hangom
- Óó, te...... Ha tudtam volna, hogy meg fogsz ijedni akkor nem cipeltelek volna ide föl. - gondolkodás nélkül átölelt és magához szorított
Talán már elfelejtette azt a lány és tovább lépett. Talán nekem is el kellene felejtenem azt a titkot, és élveznem kellene a vele töltött időt.
- Látod azt a padot? Ki van világítva. - tűrte el a hajam
Fejem lassan felemeltem mellkasáról és válla mellett oda pillantottam. ( Csak mert oldalt állt és nem láttam teljesen. ) A kilátás gyönyörű volt. A pad........ ugyanaz a pad volt ahol JiHoval ültünk és ahol először találkoztunk. Mesés pillanat volt. Tudjátok, mint a filmekben. Mikor az a bizonyos lány és az a bizonyos srác együtt van......... és csak ők vannak.......Elgondolkodtam. De vajon miért mutatja ezt meg nekem? Valamit üzenni akar? Vagy......... Akkor rájöttem, hogy miért is jöttünk ide fel. Megpillantottam egy rúzst. Vagyis hát annak tűnt, mert a rajta levő sok portól nem igazán láttam. Rögtön tudtam a kérdésre a választ. Ő is itt volt azzal a lánnyal.
A félelmem akkor már nem is érdekelt, egyszerűen nem tudtam vele foglalkozni. Teljesen más gondolatok szövődtek a fejemben.
- Ott találkoztunk először.
- Tudom. - bólintottam enyhén - Miért jöttünk ide?
- Hát........ őő......
- Jó nem kell ám elmondani ha nem akarod.
- De! - szólalt meg hirtelen - Most kettesben vagyunk és mióta megismertelek szeretnék valamit elmondani, amit még a srácok sem tudnak vagy sejtenek.
- Figyi, én nem vagyok pletykás, szóval........
- Huuuuu! - vett egy mély levegőt
Ó basszus, basszus, basszus, basszus. Soha az életebe.....nem .. soha az eddigi életemben nem voltam még ilyen kínos helyzetben. Azt nem mondhatom el neki, hogy igazából én már tudom és, hogy , ja amúgy
P.O-tól. Komolyan, aish!! Ma fel sem kellett volna keljek!- Hát........ - nézett egy rövid percig maga elé. Hangján hallottam, hogy ez talán még komolyabb mint ahogyan én gondolom, de az ölelése továbbra is szoros volt - tudod ha az ember híres, sok emberrel ismerkedik meg.... Én is megismerkedtem valakivel, aki...............
