Az Ő titka

- Neked mesélte csak el?
- Nem. Tulajdonképpen senkinek. Tudod én azt hittem, hogy ő az a fajta "macsó" gyerek, aki sose sír. De akkor este! - merült el a gondolataiba
- Milyen este? Mikor? - kezdtem el faggatni
- Áhh, most már tényleg hagyjuk. Nekem sem kéne tudjak róla. Nagyon késő van, inkább haza kísérlek. - emelte kezét a vállamra

Észre sem vettem, de amíg P.O mesélt tényleg elrepült az idő. A maknae hazakísért egészen a bejárati ajtóig, majd egy öleléssel búcsúzott. Óvatosan beosontam a lakásba, magamhoz vettem egy almást és folytattam utam fel a szobámig. Az ajtót magamra zártam. Anyuék ugyan aludtak, de nem akartam, hogy zavarjanak. A táskámat szó szerint levágtam az ágyamra és egy üres füzetet kezdtem el keresni. Soha nem írtam még naplót. Mondjuk ezt nem is naplónak szánom. Inkább egy olyan füzetnek, amibe az új információkat írom.

Kinyitottam a füzetet, de rájöttem még semmilyen új információm sincs. Vagy mégis? Már hozzá ért a papírhoz a toll mikor eszembe jutott, hogy mit mondott a maknae: "- De ígérd meg, hogy ez csak kettőnk között marad." De hát ez olyan izgis. Le kell hogy írjam. Nem, nem szabad. P.O is megmondta, hogy ez egy titok. De akkor is. NEM. Komolyan mondom, ha látott volna valaki, biztos hogy őrültnek néz. Nincs még egy olyan ember, aki önmagával vitatkozik. Pontosabban talán olyan ember, akinek a szíve és az esze tök hangosan, teli szájjal, mutogatva vitatkozik. Nálam ez a helyzet volt akkor jelen. Kifordultam magamból és nem tudtam közbeszólni. Soha nem éreztem még így magam. Az eszem azt mondta le kell írjam. Egyrészt mert izgis, másrészt meg új és ezt csak én tudom. Más BBC nem. Hehe. Ne jó ez most gonosz volt. Főleg azért, mert neki nem annyira vicces. Sőt. Istenem. Ez borzasztó lehet, főleg hogy nem beszél róla senkinek. Vajon miért? Ezen a kérdésen nem tudtam elgondolkodni, mert megint közbe szóltak. Most a szívem. Ő  azt mondta, hogy le ne merjem írni mert nagy bajod lesz belőle.............. Rá hallgattam. Úgy döntöttem, ha már szereztem magamnak egy barátot, aki nem mellesleg idol és szupercuki és bízik bennem, nem kellene eljátszanom a bizalmát. 

Reggel korán keltem. De ez is csak olyan felkelés volt, hogy már meguntam a forgolódást. Egy szemhunyást sem aludtam. Csak JiHon járt az eszem. Ugyan otthon a kis városkánkban sem telt el úgy nap, hogy nem gondoltam volna rá, de tegnap éjszaka...... Úgy éreztem tehetetlen vagyok. Milyen ember az olyan, aki ilyet képes tenni a másikkal szemben. Kihasználja. Miért, miért, miért? Szegény. Legszívesebben, most mindent eldobva szaladtam volna hozzá, hogy átöleljem és megvigasztaljam. De ugye én nem is tudok az egészről. Lehet ha tudná, hogy tudom és ha tudná, hogy kitől tudom és hogy ő honnan tudja, előbb őt majd engem hordana le. De az is lehet, hogy jól fogadná és örülne a támogatásunknak. Kitudja. Most hogy személyesen is ismerem, rájöttem, hogy semmit sem tudok róla és nem is ismerem igazán. Bevallom, ez egy kicsit rossz. Mindig dicsekedtem róla, hogy én aztán mindent tudok róla. És tessék. A francokat tudok róla mindent. Semmit. Csak azt, hogy még szinte csak most keltem fel és máris ebéd. Kicsit elgondolkoztam azt hiszem. Elég régóta gondolkodhatok, mivel kb. kilenckor keltem és már dél van. 

Finom kaja volt. Szecsuáni. IMÁDOM. Anyu tudja, hogy mikor mit kell főznie. Gyorsan el is fogyott. Úgy döntöttem nem unatkozok itthon, helyette meglesem mi jót csinál most a leader. Persze előttem fel is kell hívjam mit csinál és hol van. Nem akarom zavarni, főleg nem idegesíteni. 

...
- Igen?
- Szia, Min-hee vagyok. Csak azt szere..
......

Mi? Most miért? Megszakadt a vonal. Persze. Így akarnak velem kitolni a fentiek. Pedig nekem nem az a tervem, hogy most elkezdem faggatni. Ha akarja elmondj ha nem, akkor nem. Tiszteletben tartom. De persze nagyon izgat és tudni szeretnék róla.