- Köszi. - hajtottam le a fejem
- Most már egy méhecske sem néz virágnak. Gyere, menjünk a stúdióba. Vagy esetleg ha van kedved sétálni, meginni egy kávét, vásárolni.......
Ilyen még nem éreztem mióta ismerem, de most szívesen befogtam volna a száját. Szemei csillogtak és szájából megállás nélkül csak jöttek a szavak. Félbeszakítottam.
- A séta az, az jó lesz.
- Rendben. - felállt
Közben láttam, hogy kezével majdnem kezem után nyúl, de végül nadrágja zsebébe tette. Én is felálltam és elindultunk.
Az egész séta kínosan telt. Csak csöndben sétáltunk egymás mellett. Egyikünk sem szólt egy árva szót sem. Én a kirakatokat bámultam, JiHo csak bámult maga elé. Azt hittem sose lesz vége. Szerencsére tévedtem. Egy telefoncsörgés törte meg a csendet. Az én telefonomé.
- Igen?
- Ugye nem mondtad el neki, hogy tudod? - kérdezte valaki ijedten
- Mi? Ki beszél?
- P.O
- Szia, nem, nem mondtam el neki. De miért kérdezed?
- Láttam a kocsiból, hogy együtt sétáltok és megijedtem.
- Óó, istenem, P.O. Mondtam, hogy bennem nyugodtan megbízhatsz. Nem?
- De.
- Akkor?
- Jó. Bocsi. Nem zavarlak tovább, szia!
- Szia.
Ez klassz. Már kezdtem elfelejteni, hogy van az a titok. És tessék. Ezek szerint nem szabad, hogy elfelejtsem. Vajon miért? Komolyan kezdem elveszíteni a fonalat. Bár azért még két opció mindig lehetséges. Az első az az, hogy azért nem szabad, hogy ez kimenjen a fejemből mert ez fontos és lehet, hogy segítenem kellene neki, vagy azért mert különlegesnek kellene éreznem magam, hogy ilyeneket tudok. De ez egyáltalán nem vicces! Ó hogy az a........... Ez már nem holmi videoklip rendezés. Szinte belekerültem az életükbe. Ez elsőre kicsit furcsán hangzik, de igen. Várjunk csak......ez most jó nekem vagy sem? Bele sem merek gondolni, hogy most hányan tennének valahogyan félre, hogy a helyemben legyenek. De még mindig nem ez a legdurvább. Hanem az, hogy csak egy hete ismerem őket, de már most olyan dolgokat tudok, amit csak ők heten.....ööö........vagyis már nyolcan. Szerintem egyikük sem szedi le a fejem, ha a két kedvencemet elmondom. Vegyünk hét srácot és rakjuk őket össze......... Na jó csak vicceltem. De ott van Jaeho. Ő csak is Kyung után hajlandó fürdeni.
Amikor ezt mondták , úgy éreztem mintha valami külön világba léptem volna be, amit az ő hetük számára találtak volna ki. Komolyan.. nem tökmindegy ki ki után fürdik!? Meg akkor, ó most jön a legjobb, ott van Taeil és a maknae. P.O fél kipucolni a fülét és ezért Taeil tisztíja ki neki. Ezek, így belegondolva tényleg eléggé érdekes és kicsit udni dolgok. Nem is csodálom, hogy ezt csak ő heten tudják. Remélem ez így is marad, mert ha kiderül akkor még ront a tökéletes és cuki képükön. (Na jó, azt azért nem hiszem.)
- Á senki, csak P.O
- És mi az amit nem szabad elmondanod?
- Ööö..........izé............a többieknek, hogy........és ez ilyen meglepis dolog.
- Hát oké, értem.
Ezután már nem sokat sétáltunk. Konkrétan semennyit, mert megérkeztünk a stúdióhoz. Igazából egyenesen mehettünk volna oda, mert ennek a sétának semmi értelme nem volt.Ugyan én mondtam, hogy sétáljunk, de csak azért, hogy elkerüljük azokat a még kínosabb perceket egy kávézóban.
gyorsan a kövit
VálaszTörlés