A titok (második rész)

-Figyelj látom, hogy nehéz neked erről beszélni. Biztos, hogy el a karod mesélni?
- Igen. - fordított maga felé és fogta meg kezeivel arcom - Igen mert fontos vagy nekem. És ezt tudnod kell mielőtt......
Időm sem volt levegőt venni. Egyik kezét hátulról hajamba túrta, másik keze végig az arcomhoz ért. Mélyen a szemembe nézett. Közelebb jött és csak nagyon halkan annyit súgott:
- Kedvellek!
 Még fel sem fogtam, hogy mit is mondott, ajkaink már összeértek. Tenyerem izzadt és belül remegtem. Kicsit olyan érzés volt bennem, mintha mindjárt elájulnék. Gyönyörű volt. De tudtam, hogy egyszer vége lesz. Éreztem, hogy tennem kell valamit. Ahogy ajkain eltávolodtak, belenéztem a szemébe és azt mondtam: 
- Én is téged. - és ismét szorosan hozzá bújtam
Teljesen elvesztettem az időérzékem, régóta állhatunk már ott. Csak álltunk ott. Megfordult a fejemben, hogy ez túl tökéletes és hogy én nekem ez nem jár, de az ölelése tudatta velem, hogy de. Ez nekem nagyon is jár.

- Volt egy lány, hát hogy is mondjam.......öhhm...........hát aki nem igazán volt a legkedvesebb velem. Majdnem két évig voltunk együtt. Éreztük már mind a ketten, hogy nem olyan a kapcsolatunk, mint régen. De én azért még reménykedtem. Mindent megtettem azért, hogy minden rendben legyen. De ő nem. Egy üzenetet hagyott az asztalomon, hogy ő már más irányban jár mint én , egy másik személlyel. 

Elcsuklott a hangja.. Én még soha nem voltam szerelmes igazán, nem tudom milyen ez, de a hangján hallottam, hogy ő nagyon szerette ezt a lányt. Nagyon fáj neki.
- A levelet naponta többször elolvastam, nem akartam elhinni, hogy ez az ő részéről ennyi volt. Akkor nem érdekelt semmi és senki. Azóta........azóta nem volt olyan lány, akiben bíztam volna, aki fontos lenne nekem.-vett egy mély levegőt és megint fellépett az az érdekes helyzet.
Kezeivel most még szorosabban fogott, de most nem csókolt meg. Mélyen a szemeimbe nézett. Elmosolyodott. Valami eszméletlen ordibálás hallatszott lentről. A többiek voltak azok.
- Tudod azért én szeretném, ha az a dilis kis család bővülne egy taggal. A nyolcas olyan szép szám.- vigyorgott rám és nyomott egy puszit a homlokomra. 
- Igen szerintem is. 
- Na menjünk, gyere. 

Amikor visszamentünk a stúdióba valami elmondhatatlanul büdös szag csapta meg az orrunk. 
- Mi ez? Kwoniee!! - ordítottam le a fejét
- Vettünk  sajtokat. 
- Érzem. - tárta ki JiHo az ajtót
- Kértek?? - kínált minket Kyung
- Nem. Inkább tüntessétek el ezeket és hallgassuk meg az új dalt.

- Azt .... a .... picike mindenit. Ez nagyon jó. - áll fel a kanapéról Minhyuk -  Már csak a klip és enni fogják a népek. 
- Ja igen. Jó is, hogy szólsz. Holnap megnézünk egy helyszínt. - mondta tök komolyan JiHo
- Na akkor nem fogok unatkozni. - mondta Jaeho - Most viszont igen. Úgyhogy menjünk haza filmet nézni!!