Fájó valóság

A kocsi már kint várt minket, szerencsém volt mert még volt egy hely. Mégis milyen út lett volna az, ha valakinek az ölében kellett volna üljek? Hmmmm. Nem is rossz gondolat. De NEM. Nem ebben a szituációban és nem velük. Vagyis a velük az még nem is olyan rossz csak akkor nem ebben a szituációban.
- Min-hee, - zökkentett ki a gondolatmenetemből P.O - megjöttünk.
Bevallom cseppet sem lepődtem meg mikor kiléptem a kocsiból. Az fogadott amire vártam. Előre berendezett HÁTTÉR. A fiúk persze elmerülten bámulták, de nekem nem ment.
- Nem, nem, nem és nem! - förmedtem JiHora
- Most mi van? Nem tetszik?
- Nem rossz. De ez neked hol piactér? - meredtem rá. Talán ha kicsit is hasonlítana, de ez kész káosz. Egy nagy betonplacc egy nagy vászonnal a végén, ami a hátteret akarja szimbolizálni. Sehol egy pad, egy terasz. Komolyan, szerintem egyedül kellene kiválasztanom a  helyszínt. De mivel SAJNOS ez egy "közös" munka, ezt az ötletemet el kell hogy vessem. 
TERASZ. Őszintén szólva nem szeretem ha egy háznak egy kis erkély helyett terasz nagyságú 'erkélyt' építenek.Szerintem nem szép és fölösleges is. De egy biztos, a csöpögős Rómeó és Júlia szerepekhez tökéletes, mint ahogyan egy nagy táncjelenethez is. 
PADok de inkább asztalok. Olyan asztalok ahova az idős nénik, bácsik a portékájukat pakolják, üresen pontosan beleillik a képbe, főleg ha hét őrült ugrál, fut, szalad és még ki tudja mit csinál rajta.
- Majd kialakítjuk. A kellékesek majd berendezik. 
- Látom nem értjük egymást. - néztem rá - Én olyan helyszínt képzeltem el, ami a mai napig használatban van  és tényleg egy igazi piactér. 

- Mi a csudának ragaszkodsz ennyire a piactérhez? - förmedt rám U Kwon
- Nem ragaszkodom hozzá csak.........hát......így képzeletem el. - hajtottam le a fejem - Bocsánat!
- Na jó elég. - állt közénk a maknae - U Kwon hyung mi bajod?
- Semmi. Vagyis valami. Inkább valaki. Minek hoztuk magunkkal?
- Azért mert én azt mondtam, hogy jöjjön el, és mert ő is rész fog venni a rendezésben. - hordta le JiHo - Egyenlőre én vagyok a leader és én hozom a döntéseket, és én most így döntöttem.
Hoppá! Még soha egy videóban sem hallottam, hogy felemeli a hangját, de most.........Ilyet is tud. Jéé. Nagyon jól esett, hogy kiállt mellettem. 

Már besötétedett mire visszaértünk a dormhoz. A srácok szépen lassan beszivárogtak a lakásba. Jaeho, Kyung és Minhyuk a hűtőt célozták meg, UKwon a tévét. Komolyan szerintem már függő lett. Taeil meg szerintem aludni ment, már a kocsiban is az hajtogatta, hogy ő mennyire fáradt. De hol van a leader és a maknae? Ja igen. JiHonak valami halaszthatatlan dolga volt és elment, de P.O még akkor sincs meg. Pedig jó lett volna még beszélni vele. Elköszöntem a többiektől és hazafele vettem az irányt. Próbáltam kicsit nyugtatni magam a mai nappal kapcsolatban de nem ment. Csak az járt a fejemben, hogy U Kwonnak mi a csuda baja van velem. Semmi rosszat nem csináltam vagy mondtam volna. Ezek után még mélyebben elkezdtem gondolkodni és a lábaim egyre gyorsabb ütemet diktáltak. 
- Áúúú. Vigyázz! - förmedt rám egy fekete kabátos
 - Jaj, nagyon sajnálom. Bocsánat!........P.O?
- Min-hee? Szia. A sötétben meg sem ismertelek.

Bizonyára annyira elmerültem a gondolataimban, hogy nem figyeltem megy-e előttem valaki.
- Ha már így beléd mentem, gyere menjünk be abba a kávézóba. Igyunk meg valamit. 
- Nem rossz ötlet köszi. De most valahogy nincs hozzá kedvem.
- Mi a baj?
- Baj? Miféle baj?
- Az a féle baj, ami ha van, kiül az emberek arcára. 
- Ja, hogy az. Á mindegy hagyjuk. 
- Jó hagyjuk. Szia. - indultam el miközben arra vártam hátha megállít
- Hé várj! Elmondom. De ígérd meg, hogy ez csak kettőn között marad.
- Ígérem. 
Nem sokszor, de ha előtör belőlem a "női megérzés" akkor általában az a megérzésem beigazolódik. Így volt most is. Tudtam, hogy nincs minden rendben, főleg miután a maknae mesélni kezdett. Nem hittem a fülemnek.
- És ez mióta tart? - kérdeztem kíváncsian
- Nem is tudom pontosan. De ez így nem mehet tovább......