2013. június 8., szombat

Dorm

JiHo hirtelen nagyon komoly lett. Gyors léptekkel indult el a kapu felé. Nem nagyon értettem, hogy most mi van, de követtem.
- Siess már! - kiabált utánam 
- Most meg hova a-a fe-né-be sietszh ennyire? - lihegve, de mégis kérdőre vontam
- Majd meglátod. Már mondtam.
Talán látta rajta, hogy nem vagyok formában és nem tudok úgy sietni,mint ahogy ő ezért megállt. Türelmetlenül várt amíg oda értem hozzá.
- Nem lassíthatnál?
- Nem!
- Jó. De akkor azt elmondanád, hogy mi lett hirtelen olyan fontos, hogy így sietsz?
- Csak eszembe jutott valami. És őőő, hát elég fontos.
Egyből arra gondoltam, hogy valami fotózás vagy dedikálás vagy ilyesmi. De azt elképzelni sem tudtam, hogy ehhez miért kellek én is?! Ée hogy mi a fenének kellene megbízzak benne?!


Nem mentünk túl messzire, talán csak úgy 100 méterre lehettünk a parktól.
- Megjöttünk, - nyögte ki - vagyis te. Nekem még dolgom van, de majd én is jövök.
- De mégis hova jöttünk meg? - értetlenkedtem 
- A lakásunkra.
- Szóval nem egyedül laksz?
- Nem. De ne tegyél úgy, mintha nem tudnád ki vagyok és hogy kikkel lakok együtt!! - nézett rám flegmán, miközben az ajtó felé tessékelt.
- Köszönöm, de azt hiszem egyedül  is megy! - toltam el a kezét - Inkább menj előre!
Persze fölösleges volt szóljak neki, mert már rám sem figyelt. Valamit nagyon matatott a telefonjába. 
Egy Lány. Biztos vagyok benne, hogy egy lánynak a képét láttam. Mi? Hogy van barátnője? Egy percre elfogott a féltékenység, pedig nem is vagyok féltékeny típus. Meg hát nem is ismerem még JiHo-t. Ezért úgy döntöttem, hogy úgy teszek mintha az a kép és ez a téma hidegen hagyna. Próbáltam újra összeszedni a gondolataimat és elindultam az ajtó felé. Kinyitottam az ajtót és láttam, hogy sehol senki. Visszafordultam JiHo-hoz de még mindig a telefonjával babrált. Hát jó. - gondoltam magamban és becsuktam az orra előtt az ajtót.

- Na végre! - üvöltött kifele valaki a nappaliból, majd elő is bukkant - Te nem JiHo vagy! Ő hol van? - nézett rám furcsán. 
Biztos vagyok benne, hogy rám volt írva mennyire lefagytam. MinHyuk állt előttem. Épp készült valahova. Öltöny, smink meg minden.
Akkor ezért sietett JiHo. Igazán elmondhatta volna. Talán meg sem lepődtem volna hisz idol és egy idolnak mindig sok dolga van. Sok minden volt egyszerre a fejemben, de csak most esett le igazán, hogy hol is vagyok. Tulajdonképpen egy Idol haza hozott magához.
- Vajon mi lesz ebből? - motyogtam magam elé halkan de még sem eléggé

- Hogy? - kérdezett vissza egy, még idegen mély hang
Felnéztem és láttam, hogy az aranyos kis maknae az. Igen már P.O is ott állt előttem.Nagyra nyitott szemekkel meredt rám. Alaposan végig mért,majd újra kérdezett:
- Hogy?

- Semmi, semmi. - húztam ki magam a válaszadás alól. Ami sikerült is mert JiHo végre hajlandó volt bejönni. Nem értem ezt az embert olyan barátságos mégis tiszta hülye.
- Nagyon jó. Megismerkedtél a többiekkel. Remek! Akkor én most megyek is.
- De. Most mi? Hallod? Hé? Várj!!Á-áú!! - úgy tűnt nem hallotta mert az orrom előtt csapta be az ajtót. Ez klassz. Most komolyan itt hagyott velük? Őket meg aztán végképp nem ismerem.  Azt sem tudom, hogy egyáltalán maradhatok-e?!
- Nem akarsz beljebb jönni? - zökkentett ki a maknae a gondolataimból
- Igen. Köszi. 
Közben a hangom végig olyan volt, hogy hála az égnek még van valaki, akit érdekel, hogy itt vagyok 
- Azt gondolom tudod, hogy engem hogyan  hívnak. Vagyis remélem. De JiHo hyung nem említette, mi a te neved.
- Min-hee. Kim Min-hee. - mutatkoztam be illedelmesen és egyszerűen nem tudtam megállni, hogy ne nevessem el magam.
- Most mi van?
- Khmm. Öhm. Semmi-semmi. Csak ez az egész helyzet. Olyan hirtelen jött. 
- Engem is meglepett, hogy csak úgy haza hozott egy idegent. Biztos tudja miért tette ezt. De nyugi a többiek nagyon jó fejek. Hamar összefogtok barátkozni szerintem.
P.O nagyon kedves volt. Elhatároztam ha már barátkoznom kell a Nagyvárosban ő lesz az első barátom.

- Na és ki van itthon?
- Kyung és U Kwon hyung biztos. Jaeho és Taeil ..... hát nem tudom. Csak most keltem fel. Vagyis ébresztett fel U Kwon hyung az ordibálásával.
- De ugye nem ilyen mindig? Minek kiabált? - kérdeztem vissza kuncogva 
- Hát ha azt én tudnám! Biztos rájött az öt perc vagy megint valami állatot utánozott. De már megszoktam. Hi-hi.
- Hát remélem, hogy azért engem kihagy ebből. 
- Idegenekkel visszafogott. Na gyere menjünk be a többiekhez.  

x

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése